Mommy Fit Diary

Élet a császármetszés után I. rész: az én történetem

2019. július 01. - mommy.fit.diary

Talán még itt külön nem említettem, de én Izabellát császármetszéssel szültem. Azóta eltelt már másfél év, úgyhogy néhány dologról tudok ezzel kapcsolatban relevánsan beszélni. Így hát az e heti bejegyzésem azoknak szól, akik császármetszés előtt állnak vagy akik úgy gondolják, hogy a császármetszés az nem is igazi szülés, meg persze annak akit érdekel a téma. :) 

shutterstock_1025701519-1000x570.jpg

Az én hegemen ennél kisebb és nem is látszik így ki semmilyen bugyiból, de ugyanilyen vékony és ugyanilyen színű. (A kép forrása: itt)

Kezdjük ott, hogy én a várandósságom alatt egy percig sem terveztem, hogy császárral fogok szülni. Nem volt semmi problémám a terhesség alatt, minden rendben és jól ment, mindketten egészségesek voltunk és Izabella már korán befordult irányba, úgyhogy minden adott volt a természetes szüléshez. Aztán egyszer csak a 34. héten az ultrahangon azt mondta az orvos, hogy bizony ez a kislány visszafordult és jelenleg farfekvéses. Mindig is nagyon mozgékony volt a hasamban, de ez nagyon meglepett. Egyből közölte is az orvosom, hogy ha nem fordul vissza a 38. hétig, akkor ebből császár lesz. Hát mit ne mondjak, eléggé elszomorodtam vagyis inkább megijedtem. Azt nem mondanám, hogy egy világ dőlt össze bennem, mert nekem már azelőtt is a császár ugyanolyan szülés volt, mint a sima, szóval nem ez volt a baj. Inkább csak féltettem a kicsimet. Nem érdekelt, hogy milyen módon, csak egészségesen születhessen meg.

Gondolom mindenki számára "nagyon meglepő" lesz, de nem fordult vissza, hanem kényelmesen bekuckózta magát a következő 5 hétre fejjel felfelé. Így alakult, hogy egy verőfényes, gyönyörű novemberi napon kilakoltatták a pocakomból a kis lakómat. Persze az 5 hét alatt pont elegendő időm volt, hogy végig hallgassam mindenki zagyvaságát, ijesztgetését és az összes tévhitet a császármetszésről és az így született gyerekek fejlődéséről. Most pedig mondom az én verziómat, hogy mi is az igazság. Kezdjük is először az én szemszögemmel. 

A szülés nagyon gyorsan és precízen zajlott. Szó szerint egy tucat ember nézte végig az egész procedúrát. Abszolút nem kellemes, de szerintem mindenki nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy kit érdekel, csak a gyerek legyen egészséges. Maga a szülés nekem semennyire nem fájt. Annyira nem, hogy kb. 5 másodperccel azelőtt, hogy felsírt Izabella, azon gondolkoztam, hogy vajon elkezdték-e már a vágást? Össz-vissz 20 perc volt a szülés. A lábamat persze a következő pár órában (kb. 3 órában) nem tudtam mozgatni. Ami nem azt jelenti, hogy nem volt benne olyan fura, bizsergő fájdalom. A hasamon meg az első 1-2 órában súly volt, hogy nyomja a sebet. Amikor este lett, akkor jött csak igazán a fekete leves. Soha semmi nem fájt még annyira, mint amikor először fel kellett állnom, hogy elmenjek fürödni. Még soha nem ájultam el és a közelében sem voltam még, de akkor biztosra vettem, hogy kész vége, én most itt kiterülök. De nem ez történt. Visszaültem az ágyra és egy fél órát feküdtem még. Akkor megint visszajött az ápolónő és újrapróbáltuk a felállást. Iszonyatos fájdalom volt, de sikerült. Szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy milyen fájdalom lehet úgy felülni, hogy a hasában átvágtak mindent. Ezután már "csak" el kellett sétálnom a folyosó végére egyedül megfürödni. Életemben nem koncentráltam még annyira, mint akkor, hogy ne essek össze. Na az tényleg pokoli volt. Egészen addig úgy gondoltam, hogy én nem vagyok az a rinyálós fajta és magas a fájdalomküszöböm, de lehet hogy mégse így van.

Másnap lekerültem az újszülött osztályra és megkaptam 24 órában Izabellát. Hát mit ne mondjak, már akkor is imádtam a kislányomat, de mikor magamat se nagyon tudtam ellátni, nem hogy tapasztalatok nélkül egy újszülöttet, akkor nem volt egyszerű megküzdeni a dolgokkal.

Amikor még terhes voltam, akkor nem egy embertől hallottam, hogy császár után sokkal nehezebben és később indul be a tej, mint a sima szülésnél, ha egyáltalán beindul (imádom, hogy az emberek mennyire szeretik a másikat ijesztgetni...). Na ehhez képest én hétfő délben szültem, kedd este már nagyon be volt durranva a cicim, szerda reggelre meg már ömlött a tejem, szóval ez inkább alkati dolog sem mint valóságos tény.

Mikor végre letelt a 72 óra és mehettünk haza, már csak a varratszedés volt hátra. Az is kész volt 5 perc alatt és kaptam rá új kötést azzal, hogy 2 nap múlva szedjem le. Ez a vágásos dolog volt a legsarkalatosabb pontja az egész szülésnek, mert hát hiába, azért nőből vagyok és a net tele van ronda császármetszés hegekről készült képekkel, úgyhogy nagyon féltem, hogy mit fogok odalent látni. Emiatt nem is mertem a 2 nap után levenni a kötést, hanem csak a 3. nap legvégén, azt is rettegve. Innen is hála és köszönet a szuper orvosomnak, aki gyönyörű, precíz munkát végzett. Picike heg volt és az is annyira lent, hogy azt aztán Ricsin kívül biztos hogy soha senki nem látja meg, még ha egy szál tangában flangálok sem (nem fogok ;) ). Akkor azonnal elkezdtem kenni a contractubex krémmel napi többször. Az egy csodaszer! Még anno az egyik legjobb barátnőm ajánlotta és valami hihetetlenül bevált. Az első 3-4 hónapban kentem csak, de mára olyan gyönyörűre meggyógyult a heg, hogy kb. csak 5-7 centi lehet összesen és egy halvány rózsaszín vékony csík. Egy rossz szavam nem lehet.

contractubex-gel2s9.png

Egy tubussal gyógyszertártól függően kb. 3000 Ft és nekem bő 2 hónapig volt elég a tubus. Napi átlág 4-5 alkalommal kentem magam.

A vágás kezdetben sem és a mai napig sem okozott soha semmilyen problémát. Nem fáj semmim. Rendkívül ritkán frontérzékeny és olyankor picit sajog, de ez nem fájdalmas, csak érzem, hogy ott van. Az első kb. 3 hónapban volt, hogy a heg és a környéke teljesen érzéketlen volt. Ha egy tűt szúrtam volna oda teljes erővel, azt se éreztem volna. Azt hittem ez így is marad egy életre, de nem így történt. Gyönyörűen regenerálódott az egész. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy ne félj attól ha császárral szülsz, mert igaz fájdalmas, de sokkal hamarabb meggyógyulsz, mint ahogy azt gondolnád. És ha inkább a pozitív dolgokat akarod meglátni egy váratlan helyzetben, akkor gondolj arra, hogy a gátmetszés sem lenne egy leányálom, ráadásul mivel nem tágított ki egy gyerek lent, így a házas életed se változik és inkontinencia problémáid se valószínű, hogy a szüléstől lesznek. Mondom, a pozitív dolgokra kell koncentrálni és nem belesüllyedni az önsajnálatba! ;) Majd a következőnél újra lehet próbálkozni a természetes szüléssel. :)

A következő részben Izabella szemszögéből mutatom be, hogy mi is történt pontosan a születése után. Tényleg erősebbek-e a természetes úton született babák, voltak-e kötődési nehézségeink vagy hogy bármilyen területen lemaradt-e a társaihoz képest? Ha érdekel ez, akkor tarts velem a következő bejegyzésben is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mommy-fit-diary.blog.hu/api/trackback/id/tr6514897540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.