Mommy Fit Diary

Élet a császármetszés után II. rész: Izabella története

2019. július 08. - mommy.fit.diary

Az első részben azt kezdtem elmesélni, hogy én hogyan éltem meg azt, hogy a tervezettek ellenére császárral kellett szülnöm. A mostani részben pedig azt mesélem el, hogy Izabella miért is nem szenvedett semmilyen hátrányt amiatt, hogy nem természetes úton született. Tehát hogy miért ne féltsd a babádat, a "jóakarók" megjegyzései ellenére se.

natural_birth_vs_epidural_newborn_baby_hand.jpg

(A kép forrása: itt )

Ahogy már az előző részben írtam, a kis hölgyike fogta magát a 34. héten és kifordult a fejjel lefelé pózból és ezzel elvette az esélyét a természetes úton való megszületésének. Így történt, hogy 39 hetesen és 2 naposan programozott császárral megszületett Izabella, pontosabban kiordította magát a világba. :) 9/10-es Apgar értéket kapott, ami elég jó tekintve, hogy még soha, senkitől nem hallottam a környezetemben, hogy 10/10-et kapott volna (tudom hogy vannak a tökéletes anyák a tökéletes gyerekeikkel akik nem is 10-est, hanem egyenesen 11-est kaptak, de ezt most hagyjuk...). Valamint az is kiderült, hogy úgy emberesen belegabalyította magát a köldökzsinórba, így mivel nem kellett átverekednie magát zsinórral a nyakán egy szűk csatornán, így ebből az égvilágon semmi gond nem volt, mégcsak nem is feszült rá, ellenben ha másképp történtek volna a dolgok, ez bizony okozhatott volna problémát. Engem nagyon megnyugtatott, hogy a születése ilyen gyorsan és precízen lezajlott, mert ez a köldökzsinóros dolog amúgy is az egyik legfrusztrálóbb félelmem volt a terhesség alatt. A születése után egyből megkaptam őt a mellkasomra, úgyhogy ha aranyóránk nem is, de aranytízpercünk az volt. Ezután kénytelenek voltunk elválni a következő 3 órára, mert őt elvitték megfürdetni és megvizsgálni, engem pedig kitoltak a műtőből.

Tehát 3 óra múlva hozták legközelebb a már akkor is "halk és diszkrét" kislányomat, akit már akkor tudtam, hogy ő érkezik, amikor a folyosó végéről meghallottam az ordítását. Tudtam, hogy ez csak az én édes Izabellám lehet. Van ami azóta se változott. ;) A mai napig is egyből megismerem a város másik végéből is az ordítását. ;)  Most is pont olyan nagyhangú és temperamentumos, mint már akkor is volt (mint az anyukája :D ).

Ezután másnap lekerültünk az újszülött osztályra, ahol mindennap elvitték megvizsgálni reggel és mindig mindent rendben találtak. Kékfény alatt se volt 1 percet se, bár hogy miért nem... hát ez is megérne egy történetetet... Szopizni is elég hamar elkezdett, persze kezdetben ugyanúgy "ügyetlenkedett" mint ahogy az újszülött gyerekek szoktak. Se ügyesebb, se ügyetlenebb nem volt, összes többi kisbabához képest. Ami viszont nagyon volt, az a lázító. A második nap délelőtt szokatlanul hamar visszahozták az orvosi vizsgálatról. A csecsemős elmondása szerint azért, mert szó szerint idézem: "lázította a többi gyereket" és ezért előre vették a sorban, majd gyorsan visszahozták. Csak őt egyedül... A többi baba órák múlva tért csak vissza. Na hát ilyen az én kis ma született bárány gyerekem. Azóta is erős, vezető természet. Szoktam mondani, nem egy "tedd ki, hadd hűljön típus". <3 

A hazatérésünk után elkezdtük a mélyebb megismerkedést, ami napról napra erősebb szeretetté vált. Nem voltak kötődési problémáink és azóta sincsenek. A másik gyakran említett, sok helyen leírt, általam kicsit féligazságnak vélt dolog az az, hogy mikor születnek a babák, akkor a hüvelyben egy csomó organizmussal találkoznak, amik miatt ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben, mint a császáros babák, akik nem találkoznak ezekkel a baktériumokkal. Nem tudom ezt ki találta ki és valójában mennyi valóság tartalma van, de ha ez igaz is, akkor nálunk ez nagyon nem jött be. Lekopogom, de Izabella mindig is nagyon erős immunrendszerű gyerek volt. 14 hónapos koráig egy köhintés nem sok annyi sem volt neki. 14 és 16 hónapos korában egyszer 5, egyszer meg 6 napig mérsékelten folyt az orra. De azon kívül semmi más tünete nem volt. Még sosem köhögött, nem volt az a hagyományos értelemben vett beteg (hál'istennek). Hasfájós sem volt soha egyszer sem. Szóval ezt én megint csak alkati adottságnak érzem, hogy ki mennyire beteges, nem pedig annak, hogy átjött-e születéskor a hüvelyen vagy sem. Persze ezt biztosan orvosok jobban meg tudnák ítélni. Sosem kérdőjelezném meg azt, hogy ha választani lehet, akkor a természetes szülés a jobb opció szerintem is. Nem véletlen van benne a nevében a természetes, csak az nem tetszik, hogy ma már sokan hajlamosak túlmisztifikálni a dolgokat és csak azért alanyi jogon jó anyának érezni magukat, mert természetes úton szültek. A jó anyaság nem ettől függ, nagyon nem...

Egy másik fontos tényező, amiben még lehet mérni a gyerekek fejlettségét, az a kognitív képességek-motoros képességek-beszéd fejlettség mesterhármasa. Ezen a téren kislánykám szerintem nem tér el az átlagtól. Kivéve a kognitív képességeiben, mert abban egy hajszálnyival - úgy gondolom- erősebb az átlagnál. Tudom én, hogy minden anyuka azt mondja, hogy "az én gyerekem az átlagosnál okosabb", mégha nem is igaz, de szeretném hinni, hogy kisgyerekekkel foglalkozó gyógypedagógusként talán reálisabban meg tudom ezt ítélni, mint egy átlag anyuka. Főleg, hogy már más, évtizedek óta "praktizáló" gyógypedagógus is pont ugyanerre jutott, úgy hogy korábban nem is ismertük egymást, így elfogultságról szó sem lehetett. Ne értsétek félre, ezt abszolút nagyképűségből vagy bántásból mondom, hanem csak próbálom bemutatni, hogy a császáros gyerekek egyáltalán nem butábbak. Egyébként teljesen egyetértek azzal, hogy igenis mindenki a saját gyermekét tartsa csak a legokosabbnak és ezt sokszor mondja is el neki, mert a kimondott szó csodákra képes! 

A mozgásfejlődése az viszont totál átlagosnak mondható. 5 hónaposan oda-vissza forgott, 7 hónaposan felült és kúszott, 8 hónaposan mászott és felállt, 12 hónaposan pedig elindult. Szóval semmi lemaradása nem volt. A beszéde hasonló. Kb. 10 hónaposan az első szava a "nem" volt (tipikus Izabella :D ). Ezt azóta is bőszen és kristálytisztán mondogatja. Most 18 hónaposan 25 rendszeresen használt szava van+ állathangok és erősen utánozza, amit hall (pl. sziréna, dallam, tüsszentés hang stb.). Láthatjátok ezeken a területeken sem jelentett elmaradást, hogy császármetszéssel született.

img_20180109_122325.jpg

4 hetesen már ilyen magasra tudta tartani a fejét. :)

Így a vége felé jutott eszembe, hogy még egy fontos dologról nem beszéltem, mégpedig a szopizásról. Úgy áll a helyzet, hogy Izabella nagyon hamar rájött, hogy ő bizony imád cicizni. Fél éves koráig nem is kapott mást, mint anyatejet. 1 éves koráig hatalmas nagy cici rajongó volt, ezután viszont egyre kevesebbet igényelte, olyannyira hogy aznap, amikor betöltötte a 18. hónapját, még utoljára megszoptattam és azzal abba is hagyta a szopizást. Saját magát választotta el és azóta egyetlen egyszer sem fogadta el újra, pedig időről időre felkínáltam neki. Egyszerűen el kellett fogadnom, hogy én hiába szoptatnám szívesen és lenne is hozzá elég tejem, ő már nem igényli, megérett rá hogy elengedje és ez jó dolog, hisz az élet rendje.

Ezzel a végszóval le is zárnám ezt a bejegyzést. Remélem egy kicsit közelebb tudtam hozni ezt a témát, mivel ma, 2019-ben is még sok butaság és téves hiedelem kering ezzel kapcsolatban. Sajnos az anyukák nagy szeretettel bántják és alázzák egymást a szülés (meg minden más egyéb) kapcsán. Azt szeretném, ha megértenék az emberek, hogy se az az anyuka, se az a gyerek nem kevesebb vagy butább, aki művi úton szült vagy született. Mind a két típusú szülésre én magam is tudok negatív és pozitív példákat is. El kéne már felejteni ezt a beszólogatósdit és csakis egyre koncentrálni, ami mindenki érdeke: hogy az a születendő kisgyerek a legoptimálisabb körülmények között jöhessen a világra és hogy az életét és az egészségét semmi se veszélyeztesse.

Örülök, ha velem tartottál, a legközelebbi alkalommal már egy könnyedebb témáról lesz szó. Addig is, ha bármi kérdésed, észrevételed van, írj nekem nyugodtan és ha van kedved, kövess Instagramon a @mommy.fit.diary néven. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mommy-fit-diary.blog.hu/api/trackback/id/tr1314897560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.