Mommy Fit Diary

Megéri egymást bántani?

A mom-shaming jelensége

2019. július 29. - mommy.fit.diary

Nemrégiben a Youtube feldobta egy magyar videós anyuka videóját, amiben elmeséli, hogy milyen rossz, fájdalmas tapasztalatai voltak először a szoptatással, de nem adta fel és mostanra már megoldódtak a kezdeti nehézségek és problémamentesen tudja szoptatni a babáját. Megnéztem a kommenteket és pont azt láttam, mint amire számítottam. Jött a másik lehurrogása, hogy miért csak a negatív dolgokat mondja el, mert ez milyen káros és hogy az egész az ő hibája, mert bezzeg, ha azonnal hívott volna egy szoptatási tanácsadót, akkor nem lett volna ilyen gondja, meg amúgy is rosszul szoptatta a gyereket, különben még csak véletlenül sem sebesedhetett volna ki a melle... És ezek után még bimbóvédőt és cumit is mert használni? Máglyára vele...

uploads_2fstory_2fthumbnail_2f49843_2fee38d7ab-7465-437f-aafb-d40a4d93e62d_jpg_2f950x534.jpg

(A kép forrása: itt)

Egyszerűen rosszul vagyok a sok rosszindulatú, unatkozó anyukától, akik minden frusztrációjukat abban élik ki, hogy más anyukáknak beszólnak, okoskodnak és mindent jobban tudnak. Most épp a szoptatást emeltem ki, de igazából bármi mást is említhettem volna, mert mindenről mindenkinek van nagyon határozott véleménye, amiből nem hajlandó semennyit engedni és más elveit, élményeit, döntéseit meg végképp nem tudja/akarja elfogadni. Most nem akarok úgy csinálni, mintha nekem nem lenne egy vesszőparipám, amivel ellenkező vagy velem nem egyező álláspontot tuti biztos, hogy sosem fogok elfogadni és igenis felelőtlennek fogom azt az anyukát gondolni (de nem szólok érte, csak gondolom!), ez pedig nem más, mint a gyerekek egészséges táplálása, pontosabban ennek a hiánya. Aki olvassa az írásaimat vagy ismer személyesen is engem, az pontosan tisztában lehet ezzel. Az hogy 1 évesen a gyerek csiricsáré emeletes csupa csokitortát kap a szülinapjára és 10 hónaposan a bolti, cukros gyümölcsleveket issza, azt sosem fogom elfogadni, bárki bármit mondjon, de ezt a témát leszámítva nekem kb. mindent meg lehet magyarázni, hogy miért tartja valaki jónak az álláspontját. Maximum nem értek magamban egyet, de akkor sem bántanék a véleménye miatt mást. Legalábbis szánt szándékkal sosem. Nem azért mert ennyire konfliktuskerülő vagyok, mert egyáltalán nem vagyok az, hanem mert nem az az életcélom, hogy másnak fájdalmat okozzak. Már pedig pont az anyasággal kapcsolatos dolgokkal, az anyai képességek kétségbe vonásával lehet a legtöbb rossz érzést okozni a másiknak. Az nem baj, ha megvan a véleményünk valamiről, de azt hiszem lehet ezt intelligens emberek módjára tálalni. De hogy mik is a kedvenc témáim, amikkel állandóan beleállnak az anyukák egymásba, gyakorlatilag az összes közösségi platformon (főleg a Facebookon)? Nézzük is meg miket látok a leggyakrabban:

1. Hozzátáplálás megkezdésének időpontja: Vannak azok, akik már a szülés pillanatától azt várják, hogy elkezdhessék hozzátáplálni a kicsikéjüket és vannak azok, akik szerint még 1 évesen is bőven ráér, ha szinte csak szopizik. Nyilván mind a kettő egy végletes dolog és úgy ahogy 6 hónapos kor előtt nem ajánlott szilárd étel adása egy ciciző gyereknek (tápszeresnél 4-5 hónaposan), úgy az se teljesen oké, ha 1 éves korig szinte mást nem eszik, mert azért már elég nagy az a gyerek, hogy kevés legyen csak a tej tápértéke. DE! ez nagyrészt választás kérdése. Ha felelősen, odafigyelve, a gyermekorvos és védőnő folyamatos kontrollja mellett is megfelelően fejlődik a gyerek, akkor nagy baj egyikből sincs, szóval csináld úgy ahogy jónak érzed. Egyszerűen csak figyelni kell a gyermek testi jelzéseit és alkalmazkodni hozzájuk. Csakis attól nem lesz senki sem rossz anya, hogy mikor kezdi el hozzátáplálni a gyermekét. Attól lesz az, ha a saját makacs, rossz meggyőződése miatt kárt szenved a gyermeke egészsége.

2. Mosható pelus kontra eldobható pelus: Teljesen választás kérdése, hogy kinek mi a kényelmes. Ha te nem akarod, hogy mindennap a gyerek kakis pelusait kelljen mosnod az teljesen okés és érthető, de ha te a környezetet szeretnéd ezáltal is védeni és olcsóbbnak is véled, hogy mosipelusosak vagytok, az is teljesen okés. Ezért kár egymásnak feszülni. Csinálja mindenki úgy, ahogy jónak látja. Mind a két típus mellett van pro és kontra, mérlegelj belátásod szerint. Ezt a témát nem is firtatnám jobban. 

3. Tápszer kontra szoptatás: Mind tudjuk, hogy a legjobb egy babának az anyatej és a szopizás, DE! van amikor ez nem jön össze. Kb. 1 millió ok miatt megtörténhet és én még sosem hallottam egyetlen anyukától sem, hogy "én azért nem szoptatok, mert lusta vagyok és rosszat akarok a gyerekemnek." Nyilván, mivel ilyen szerintem nem nagyon létezik. Akik végül tápszerre kényszerülnek, általában ők is először küzdenek a szoptatásért, csak valami félremegy. Épp elég baj ez annak az anyának, szóval nem kell megszólni érte. Viszont mostanában ellentámadásnak hallottam már tápszeresektől, hogy a tápszer ugyanolyan jó, ha nem jobb a gyereknek és hogy túl van tolva ez a szoptatásos dolog. Na azért ezt se erőltessük. Úgy ahogy a tápszeresek nem érdemlik meg a bántást, úgy azért a szoptatós anyukáknak se kelljen már elszégyellniük magukat, amiért nekik sikerül szoptatni. 

4. Rövid ideig tartó szoptatás kontra hosszan tartó szoptatás: Megint csak magánügy. Az biztos, hogy a hosszantartó szoptatásnak vannak élettanilag bizonyított pozitívumai, viszont nem minden nőnek akkora élmény a szoptatás, mint egyes anyukáknak. Így döntse el mindenki maga, hogy meddig kényelmes neki és a gyermekének is a szopizás, mivel ez egy csapatmunka. Mindenkinek jónak kell lennie az élménynek. Persze azért természetesen ajánlják a legalább 1 éves korig szopizást, de ez megint csak olyan, hogy "ha valami nagyon nem megy, akkor azt nem szabad erőltetni". Arról most nem beszélnék, hogy lehet bármeddig erőltetni a szoptatást, ha a gyerek úgy dönt, hogy elválasztja magát, akkor abba aztán nem lehet beleszólása senkinek. Amúgy nálunk is ez történt. 1,5 éves korától egyre kevesebbszer volt hajlandó Izabella szopizni. Voltak napok, amikor teljesen elutasította, aztán egyszer csak többet nem volt hajlandó cicizni. Nekem hiába lett volna még tejem is elegendő, meg kedvem is hozzá, erőszakkal nem tömhettem meg, ha ő már nem igényelte tovább. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem látunk be senkihez a 4 fal közé, hogy mi történik, szóval ne akarjuk megmondani másnak a tutit.

5. Ősanya kontra laza anya: Ez az egyik kedvenc vitatémám... Mikor anyukák arra büszkék, hogy ők nem tökéletesek (azért szerintem érdemes törekedni rá), de legalább nem vérben forgó szemű "ősanyák", akik mindenben tökéletesek (legalábbis annak akarnak látszódni), mindenhez értenek, mindent tudnak, a gyereknevelés is csípőből jön, soha semmi gond nincs. Ezt a dolgot egyébként annyira nem értem. Miért kell valakit azért megszólni, mert egy átlag anyukánál jobban ért az anyasághoz? Nem vagyunk egyformák és igenis tényleg vannak jobb anyák meg vannak olyanok is, akiknek kár volt gyereket vállalni. Ezt el kell fogadni. Ez az egész dolog csak az irigységből fakad. Én mondjuk nagyon messze állok a tökéletes anya típustól, de törekszem egyre jobb lenni. Ezzel szemben azért a másik oldalnak is megvan a véleménye és ők is simán lehurrogják azt, aki "olyan lusta, hogy a gyermeknek még farsangra se képes jelmezt varrni, hanem a boltban veszi meg". Azért ez is elrugaszkodott dolog. Na nem a jelmezvarrás, hanem mást megszólni, mert nem vesz minden dolgot halálosan komolyan a gyereknevelésben. Kell néha hibázni is, hogy a gyerekeink lássák, hogy a szülője hogyan oldja meg az adott helyzetet. Ebből tanulnak. Szóval se "ősanyának" nem kell lenned, se túl lazának, csak a gyereked legjobbra törekvő anyjának, akitől nem azt hallja állandóan, hogy a többi ember miért hülye. 

6. Természetes szülés kontra császármetszés: A mai világban, mikor már egy csomóan szülnek császármetszéssel, érthetetlen ez az ellentét. Legtöbbször nem a fene nagy jókedvükből szülnek így a nők, hanem a gyerek és a saját egészségük védelme miatt. Mégis egyesek még képesek azt mondani, hogy akkor te nem is szültél. Teljesen érthetetlen. Akkor eszerint még az is jobb lett volna, ha esetleg valami baj történik, csak mindenképp a hüvelyből jöjjön ki a gyerek? Ezek a viták egyébként  tapasztalatom szerint általában egyoldalúak szoktak lenni. Olyat még nem hallottam (de javítsatok ki ha ti tapasztaltatok ilyet), hogy egy császármetszéssel szült anyuka lefitymálóan kérdezte volna egy természetes úton szült anyukát, hogy te így szültél? Mondjuk ebben az egészben csak azt nem értem, hogy bárki is mit foglalkozik azzal, hogy ki milyen módon szült? Legyen az természetes vagy császár. Én sose szoktam senkitől megkérdezni, hogy "na mi lett a végeredmény?" Egyszerűen nem érdekel, csak az számít, hogy teljesen mindegy milyen úton-módon, de baba és mama is egészségesen távozzanak a kórházból. 

7. Cumiutálók kontra cumit használók: Még egy heves érzelmeket kiváltó téma. Igazából nem tudom, hogy egyesek miért érzik ezt az amúgy teljesen jelentéktelen témát kardinális fontosságúnak, de mégis így van. Mondják, hogy a cumi csúnya a gyerek szájában. Vagy hogy a cumi miatt nem tud majd szopni a gyerek. Meg hogy csúnyák lesznek a fogai. Más nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem a cumi egyáltalán nem csúnya, hisz a legtöbb szép, színes, cuki mintás. Nálunk (csakis saját nevemben mondom) ugyan semmilyen zavart nem okozott, pedig kezdetektől cumizott és mégis 1,5 éves koráig ment a szopizás hiba nélkül. A fogai pedig gyönyörű, fehér, szabályos gyöngyfogak. Mondjuk azért amikor rá van írva a cumira, hogy fogszabályzós cumi, akkor hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy nem valami ördögi terv részeként írják rá ezt a gyártók, hogy így tegyék tönkre a gyerekek fogait. Ennek ellenére mi lassan 2 hónapja leszoktunk a cumiról, mert úgy gondoltam már nagylány hozzá. Ha újra lehetne kezdeni, nem tudom, hogy adnék-e neki cumit, de az biztos, hogy senkinek nem tennék megjegyzést se azért, hogy miért nem dugsz az ordibáló gyereked szájába cumit? Se azért, hogy milyen szép gyerek, csak a cumi elrondítja (igaz történet alapján...).

Elsőre ezek jutottak az eszembe. Tudom, hogy vannak még sarkalatos témák, mint a hordozni-nem hordozni, együtt aludni-külön szobában aludni, igány szerint szoptatni-időre szoptatni és gyakorlatilag napestig lehetne sorolni a témákat. Ezt pedig most nem akaródzik megtenni, úgyhogy csak ezeket említettem meg. ;) Senkit sem célom megsérteni, csak azt szeretném elérni, hogy mindenki gondolkodjon már egy kicsit, mikor szemtől szemben vagy épp az internet édes takarásában elkezd embereket sértegetni, mert nem tudhatjuk, hogy azt a másik embert mi vezérli. Legyünk egy kicsit türelmesebbek és elfogadóbbak anyuka társainkkal, mivel ők se életük legkönnyebb időszakán mennek keresztül és nem tudhatod, hogy melyik mondatod az, amelyik igazán mélyre megy. Ha gyakrabban szeretnél rólam hallani, akkor keress Instagramon @mommy.fit.diary néven. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mommy-fit-diary.blog.hu/api/trackback/id/tr4414912910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kávésdoboz 2019.07.29. 21:43:39

A gyerekbarát, a gyermek jóllétét szerintem leginkább segítő szemlélet az lenne, ha úgy állnánk hozzá, hogy adott gyereknek a saját anyuja a lehető legjobb anyu a világon. És az, aki törekszik arra, hogy jó anyukája legyen egy csöppségnek, nyilván egy-egy nagyon kirívó esetet leszámítva, az is.

Ha egy anyuka kér tanácsot, szívesen adj; ha nagyon szükségét érzed, esetleg akkor tegyél magadtól javaslatot, ha valóban nagyon fontosnak érzed valami előremutató (!) tapasztalatodat, ismeretedet megosztani egy másik anyukával. De soha ne oktass ki, soha ne minősíts, különösen olyan dolgokért, amelyek az anyaság egészét tekintve végtelenül jelentéktelenek (cumi? komolyan?).

Anyaságom kezdetén (épp, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a támogatásra), mélyen megrázott a természetes szülés-császármetszés vita; hiába tudtam az eszemmel, hogy császármetszés hiányában mind én, mind a kisbabám valószínűleg meghaltunk volna, mint oly sok nő és magzat a modern orvoslás előtt. Ez folytatódott a szoptatással, ami - valószínűleg a gyermekem születését követő, hetekig tartó kórházi kezelése alatt átélt stressz és szeparáció miatt - minden próbálkozásom ellenére sem sikerült.

Ezeken rágódtam, ahelyett, hogy örültem volna az életnek, a közös életünknek. Nem érte meg.

A legnagyobb ellensége más anyának és más anya gyermekének az, aki megváltoztathatatlan dolgok vagy apróságok (viccen kívül: ha van sapka ....) miatt képes az együttlétük örömét megkeseríteni kritikákkal, leszólással, minősítéssel.

Ha a gyerek anyukája hisz magában, elhiszi, hogy jóra törekedve próbálja nevelni a gyereket, magabiztos és kiegyensúlyozott, akkor sokat fog nevetni a gyermekkel (ha ne adj isten, depressziós, akkor könnyebben kilábal belőle, és kicsit később, de sokat fog nevetni a gyermekkel :); és ez talán még annál is sokkal-sokkal fontosabb, hogy van-e zokni a gyerek lábán 27,5 fokban. Szerintem még a csokitortánál is fontosabb ;)

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.29. 22:09:32

@kávésdoboz: Teljesen egyetértek, hogy mindenki a maga erejéhez mérten próbálja meg kihozni magából a gyermeke lehető legjobb anyukáját.

Mad Marx 2019.07.29. 22:28:47

Szuper még egy probléma, amiért a hetero fehér férfiakat lehet hibáztatni...

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.29. 22:42:25

@Mad Marx: Tessék? Hogy jönnek ide a férfiak? Kérlek, csak akkor írj kommentet, ha elolvastad előtte a bejegyzést, mert így az égvilágon semmi értelme nincs annak, amit írtál... Köszönöm!

Mad Marx 2019.07.29. 22:45:50

@mommy.fit.diary: aha, a nők szűznemzéssel szaporodnak és a fenti témákhoz a gyerek apjának semmi köze... figyu, nekem két gyerekem van és lehet, hogy jobban benne voltam a témában, mint te és valószínűleg több hülye beszólást kaptam ezért, mint te egész életedben fogsz anyaként...

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.29. 22:58:34

@Mad Marx: Teljesen biztos vagyok benne, hogy az anyaság és a női lét minden aspektusát mélyen át tudod érezni, nálam és az összes anyukánál is sokkal jobban. Igaz még csak véletlenül sem arra reflektáltál, amiről írtam a bejegyzésben, de hát legyen. Köszönöm ezt az építő jellegű hozzászólást...

Mate12345 2019.07.30. 08:52:13

@mommy.fit.diary: Ez kész. :D
Ne etesd a trollt mert ideszokik. Bár egy ideig vicces...
Más: Szerintem azok az anyukák, akik a cumiból, szoptatásból, császármetszésből (wtf?!) ilyen kardinális kérdést csinálnak, belekattantak abba, hogy a felnőtt kapcsolataik megszakadtak a gyerek születésével. Szerintem ez egyszerűen nem normális.

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.30. 09:03:30

@Mate12345: Sajnos pedig nagyon sok anyuka presztízs kérdést csinál abból, hogy ő mindent jobban tud és csinál, mint a másik anyuka.

lblog 2019.07.30. 09:18:55

Mindig érdekesek ezek a választások. De a cikk valójában igazi újdonsággal nem kényeztet, csak a szokásos bizonytalanság témát kapargatja. Ezekre a kérdésekre nincs is igazi válasz, elég lenne mindenhová azt írni: ami jó a gyerekenek és a családnak. Az élet úgyis hozza majd, illetve a neveltetés, értelem és ismeretek, végül az ösztön. Elrontani nem lehet, mert mi is felnőttünk, és tudjuk pontosan, hogy meddig ciciztünk, cumiztunk, pelusoztunk, stb...?

Ha nő lennék (merthogy apuka vagyok), inkább arról számolnék be és próbálnám tudatosítani a leendő anyukákban, illetve a sorstársakban, hogy mondjuk hogyan készüljünk fel a magyar egészségügy buktatóira (pl.: vigyünk magunkkal WC papírt és kézfertőtlenítő kendőt is mindig, mert még víz sincs sok közintézményben...). Vagy hogyan kérjünk segítséget az egészségügyi dolgozóktól, akik még a fejüket is elfordítják, ha közelítünk feléjük (tisztelt a kivételnek). Férfiként érdekes volt bejárni azt a kálváriát és szégyelnivaló állapotot a párommal, amit egy mai, modern, 21. századi nőnek át kell élnie a gazdaságilag szárnyaló, focipályákban bővelkedő fejlett ország egészségügyében terhesként és kisgyerekesként.

(Örülök, hogy az uszító bejegyzéseket szépen sikerül kezelni :))

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.30. 09:45:49

@lblog: Én igazából a cikkben csak a jelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet, nem gondoltam rá megoldást találni.

lblog 2019.07.30. 10:21:54

Ez teljesen okés. És hogy érdemben is normálisan hozzászóljak, akkor én inkább azt említeném meg a cikkel kapcsolatban, hogy ezek tényleg nagy vitatémák még családon belül is. A legutálatosabb két dolgog a baráti és családi beszélgetésekben, hogy az anya saját nézeteit nem tisztelik (és csak az jó, amit a másik fél gondol), illetve a gyerekösszehasonlítások. Na azt gyűlölöm. Sajnos a legtöbb ember ösztönből hasonlítgatja a gyerekének az első dolgait a környezetében fellehető egyéb gyerkőcökhöz. Na, én erről szoktam le hamar, és tartom is magam.
De ember - és persze anya - legyen a talpán, aki a többi anyukával (rokonnal, hozzáértővel) leül beszélgetni és el tudja kerülni a kéretlen "jótanácsokat".

Még egy szösszenetre visszatérnék a saját gondolatomhoz is:
Azért van valami romantika abban, hogy ugyanazokban a rendelőkben és várókban vizsgálják meg az én gyerekemet, ahová édesanyám is járt velem. A nosztalgia kedvéért pedig nem csupán meghagyták az eredeti leázás foltokat, felrepedt festékrétegeket és ujjnyi repedéseket, de még a burkolatok is mind eredetiek, legfeljebb mozaikmintával díszítették a kornak megfelelő olcsó darabcsempével.

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.30. 10:39:38

@lblog: Az első gondolatodra reagálva: Tényleg nagyon idegesítőek az összehasonlítgatások meg az okítások. Összehasonlítani kár is, a világ egyik leghaszontalanabb dolga, mert attól még a gyerek nem fog máshogy fejlődni. Az okításokból meg az a kedvencem, amik ráadásul még rejtettek is és úgy vannak tálalva, mintha csupa szívjóindulatból mondanák. És ezek a megjegyzések mindig passzív-agresszívek... De ez nem csak a gyereknevelésben, hanem az élet minden területén érvényesül. Jelenleg ezt a fajta gondolkodást szinte kiírthatatlannak érzem, mert mindenki megrendíthetetlen abban, hogy amit csinál, azt ő csinálja jól. Nem fogok álszenteskedni, persze hogy én is azt gondolom, hogy én csinálom jól a dolgokat, bár határozottan tanulékonynak gondolom magam. A jó példát elég gyorsan adaptálom.

lblog 2019.07.30. 10:59:19

Ezért olyan életuntak szegények, és ezt még csak fel sem lehet róni nekik sok esetben. Mint a callcenteresek, akiken az ostor csattan.

Amikor a párom kikel néha magából, hogy az ismerős/barát anyukák panaszkodnak és jobban tudják, mindig elmondom neki: csak hallgasd meg őket, mert arra vágynak. Ha jó barátnő akarsz lenni, hallgasd meg, tanulj belőle, bólogass, és ha kér tanácsot, csak akkor adj. Különben csupán ki akarja adni magából, mert másnak nem tudja. Következőleg meg Te panaszkodhatsz.
Mióta alkalmazza, azóta kevesebb otthon is erre a panasz és egész jól elbeszélgetnek már sértődés nélkül.
De nem szaporítva a szót! Igen, sok vitatéma van, a legfontosabb viszont annak megértése, hogy minek a másikkal összeveszni teljesen értelmetlen dolgokon, mindenki a saját gyerekét nevelje fel rendesen, ez is elég lenne.

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.30. 11:08:42

@lblog: Nekem még egy barátnőmnek sincs gyereke, így majd én leszek az, aki magas lóról fog beszélni és bosszantani fogja a többieket.

mommy.fit.diary · https://www.instagram.com/mommy.fit.diary/ 2019.07.30. 15:24:31

Elnézést kérek azoktól, akiknek a kommentjeim furcsán rövidnek hatnak, most vettem észre, hogy szinte minden válasz kommentemnél a leírt szöveg 90%-át nem jeleníti meg az oldal. Nem tudom, hogy miért van így, de megpróbálok a jövőben még inkább törekedni rá, hogy ilyen ne történhessen. :( Természetesen mindenki kommentje fontos a számomra, amire próbáltam is bő választ adni tudásomhoz mérten, még ha ez most nem is látszik.